A resveratrol és egyéb antioxidánsok

Napjainkban az antioxidáns hatású vegyületek kiemelt kutatási területet képeznek. Az utóbbi időben egyik leginkább  vizsgált ilyen vegyület a rezveratrol, ami a nem flavonoid-fenolokcsoportjába tartozik.

Ez az anyag a növény  „immunanyagának” tekinthető, mivel megvédi aszőlőt a fertőzésektől, megköti a káros szabadgyököket, amik a kedvező  biokémiaifolyamatokat gátolják. A rezveratrol az érés során a szőlőbogyóban főként a héjszerkezetbenhalmozódik fel,  de kimutatható a magrészekből is a szőlő-feldolgozási technológiák és aszőlőfajtáktól függően változó mennyiségben.

Megfigyelhetjük, hogy a szőlőbogyót érés során a napsugarak (UV sugarak) átvilágítják, ésmintegy háromdimenziós nagyító lencseként a hősugarak koncentráltan hatnak a szőlőmagra,nem károsítva a géneket átörökítő, szaporítást szolgáló termést, a magokat. A kékszőlőkbogyói a napsütésben szinte felforrósodnak és töppedve ráncosodnak a vízvesztés miatt. Akutatások szerint, a szőlőfajták héjában a sötétebbeknél az antocianin színanyagmennyiségével arányosan kevesebb a resveratrol mennyisége, és fordítva, ami továbbimagyarázat arra, hogy a szőlő növény önmagát is védi a káros hatásoktól.

A rezveratrolt orvosi szempontból vizsgálva jótékony hatású lehet a szív-, és érrendszerimegbetegedések elleni védelemben, segít megelőzni a szívinfarktust, rugalmassá teszi az érfalat, így értágító hatású azáltal, hogy a vér HDL-koleszterin koncentrációját növeli ésnormalizálja a koleszterin szintet. A polifenoloknak és a resveratrolnak együttes gyulladástgátló hatását is kimutatták, mivel gátolja a ciklooxigenáz enzimek működését és javítja a glükóz felhasználást a cukorbetegeknél, pedig csökkenti az inzulinrezisztenciát.